A régi templom és ikonosztázion

Az egyszerű barokk templom 1810 óta állt a mai új templom helyén.  Ezt a templomot is megelőzte egy feltehetőleg fatemplom, hiszen csaknem teljes ikonosztázion maradt fenn a XVII-XVIII. századból.

A templomot 1994-ben, komoly szerkezeti problémák miatt le kellett bontani.

Az ősi ikonosztázionról Terdik Szilveszter művészettörténész a következőket írja:

„Biztosan a korábbi fatemplomból rakták át a hodászi, illetve a kántorjánosi  templom ikonosztázionjait, amelyek sajnos a 20. század folyamán mind a két helyen lebontásra kerültek. A helyzetet bonyolítja, hogy a Kántorjánosiból származó Istenszülő-ikon a hodászi egykori képállványnak Szent Miklóst, illetve a címünnepet, az Örömhírvételt ábrázoló ikonjával rokon, s feltételezhető, hogy eredetileg egyazon együtteshez tartoztak. Hodászon ugyanis 1779 körül új ikonosztáziont építtettek még a fatemplomba, ekkor új ikonokat, két új alapképet is festtettek (Tanító Krisztus és Istenszülő, előbbin olvasható az 1779-es dátum), viszont a fönt említett két régi alapképet, a keretük részleges átalakításával ugyan, de meghagyták, és beépítették az új konstrukcióba. Ekkoriban kerülhetett át viszont az első, Istenszülőt ábrázoló alapkép Kántorjánosiba. Hodászon a 19. század elején épült kőtemplom, amelybe áthelyezték a teljes korábbi ikonosztáziont, míg Kántorjánosiban csak 1875-ben lett kész a fatemplomot fölváltó, téglából épített, egy kis fatoronnyal ellátott új templom. Az ekkor készült leltárban megjegyzik, hogy „van képállvány 3 szakaszra”. A korára ugyan nem térnek ki, de a fönnmaradt apostolképek alapján feltételezhető,hogy a régi ikonosztáziont állították  be újra”.

(Részlet: Terdik, Sz., "a mostani világnak ízlésse és a rítusnak módja szerint" Adalékok a magyarországi görög katolikusok művészetéhez (Collectanea Athanasiana I.), Nyíregyháza 2011, 45-46.

Más helyütt ez olvasható ugyanezen szerző tollából:

"Az érmindszenti ikonosztázion fontosságát növeli, hogy faragványai, valamint az apostol- és ünnepikonjai szoros kompozicionális rokonságról tanúskodnak a hodászi görög katolikus templom ikonosztázionjának töredékeivel (Nyíregyháza, Görög Katolikus Egyházművészeti Gyűjtemény). Az utóbbiakat a Krisztus alapképen olvasható dátum alapján 1779 körüli évekre lehet datálni. Hodászon az ikonosztázion készítésekor korábbi ikonokat is fölhasználtak az alapképsor kialakítása folyamán (Szent Miklós, Örömhírvétel), ráadásul az egy időben készült Istenszülő- és a Krisztus-ikon keretezése is eltérő, ami azt jelenti, hogy a hodászi ikonosztázion talán nem mutatott annyira egységes képet, mint az érmindszenti, mégis ez utóbbi segítségével alkothatunk némi fogalmat az előbbi összképéről. Egyébként Hodászon is az egykori fatemplomból helyezték át a 19. század elejére elkészült kőtemplomba az ikonosztáziont, ahol egészen a 20. század elejéig állt. Az érmindszenti ikonosztázion átfestése miatt nehéz egyértelműen állást foglalni, hogy vajon az itt dolgozó festő azonos lehetett-e a Hodászon dolgozó mesterrel, mindenesetre az ünnepek és apostolok ikonjain több részletben fölfedezhető időnként azonos, de rendszerint nagyon hasonló kompozíciós és ikonográfiai elemek ezt a feltételezést erősítik. Noha az egyes témák földolgozásában szembeötlő különbségek is megfigyelhetőek, ezek még mégis tekinthetők ugyanazon mester saját variációinak. A két ikonosztázion faragványainak összevetése során tapasztalható hasonlóságok is megengedni látszanak azt a feltételezést, hogy mind a két helyen azonos faragó jelenlétével számoljunk (pl. az apostol és az ünnepikonok keretezése teljesen azonos, az alapképek keretein mind a két helyen föltűnnek rozetták). Az sem zárható ki, hogy a festő és faragó ugyanazon személyvolt. Az a tény, hogy a mesternek most már Erdély peremén is ismertté vált egy ikonosztázionja, a kutatás további irányait is kijelölheti. Egyáltalán nem zárható ki, hogy a még álló szilágysági, máramarosi fatemplomállományban, vagy az érmindszentihez hasonlóan az elmúlt száz évben épített, de szisztematikusan még föl nem mért kőtemplomokban további, rokon emlékek fognak fölbukkanni".

Puskás Bernadett a XIX. századi munkácsi templomépítészetét vizsgálva, így fogalmaz:

"Az egykori hodászi késő barokk templom (19. század eleje) a jellegzetes lóhere-jellegű alaprajz szerint épült, a félköríves szentélyhez csatlakozó hajója utolsó keleti szakaszában egy-egy északi illetve déli félköríves kórusfülkével bővült. Hasonlóképp épült az újfehértói1832-ben épült késő barokk templom".

 Spiry Elek paróchus a templomról készített (feltehetően 1941-es) leltára szerint van:

„2 kehely, 1 cibórium, 1 Evangéliumos könyv, 1 Evangéliumos könyv állvány, 2 hordozható kereszt (1 az oltáron, 1 a zászlók közt), 12 gyertyatartó, 2 Misekönyv, 2 oltárhuzat (terítő), 1 kanálka, 4 miseruha 2 inggel (1 új, 3 használt), 1 lándzsa, 2 Szerkönyv, 1 Misekönyvtartó fából, 1 füstölő tömjéntartóval, 1 szenteltvíztartó hintővel, 1 trónszék, 1 örökmécs, 10 zászló kopottak, 1 hordozható Mária-kép, 2 persely (egy rögzített, 1 hordozható), 12 keresztúti kép, 1 tízkarú csillár, 1 Mária-oltár a hajóban, 1 beteglátogató készülék(!), 2 kancsócska, 3 harang (531, 275.5, 164 q súlyban) vasállványon, 4 pecsétnyomó 1 párnával, 6 Anyakönyv, 2 Pénztárnapló, 3 Jegyzőkönyv, 1 Postakönyv, 1 Iktatókönyv.

A lakás: rossz tetőzet miatt helyenként erősen beázott fallal, kerítések; utca felől: drót, igen korhadt deszkaanyaggal, kiskertek felöl: silány drótkerítés, nagykert felől: 25%-ban korhadt deszka és kóró.”